09
feb

A velencei maszkok titkai

A Velence középkori karneváljai nemcsak a mulatozásról, téltemetésről szóltak, hanem a merev társadalmi hierarchia átmeneti felfüggesztését is szolgálták.

Mivel a Velencei Köztársaság polgárai Európa más államaival ellentétben már hosszú évszázadokkal ezelőtt kiemelkedően magas életszínvonalon éltek, lakosai közt egy különös szokás terjedt el, mégpedig a személyazonosság rejtése – ami természetes része volt a mindennapi életnek. A rejtőzködésnek két oka volt:  egyrészt, a gazdagok nem szerették volna ha ügyleteikről mindenki tudomást szerezhetett volna, másrészt, másrészt a maszkok eltüntették az egyének társadalmi különbözőségeit, nem lehetett tudni ki a szegény és ki a gazdag, ami egyfajta látszat egyenjogúságot teremtett.

Ez a velencei hagyomány azonban egy gyorsan kialakuló morális dekadenciához vezetett, mivel a polgárok egyre inkább kihasználva az anonimitás nyújtotta helyzetet, így Velencében elfogadottá és természetessé vált a egyre inkább elfogadottabbá váltak így Velence szép lassan a bujaság és intrikák városává vált.

Róma nem akarta tétlenül nézni ezt a szabados, léha életmódot, így a maszkok viselésének felelősségét és szabályozását egyházi kézbe helyezte át. Az egyház pedig, mivel nyilvánvalóan nem szándékozott lemondani a dózsék nagy összegű adományairól egy rendelettel mintegy  három hónapra, a  karácsonytól húshagyó keddig korlátozta, illetve engedélyezték a maszkok viselését.

A polgárok ebben az időszakban maszkokat húztak, ezáltal ismét megszűntek a különbségek és hatalmi viszonyok, így a farsang idejére minden kifigurázhatóvá és mindenki egyenlővé vált. Ebben a néhány hétnyi időszakban a főszerepet pedig azok a változatos és különleges maszkok játszották, amelyek Velence egyik legfőbb szimbólumaivá lettek az évszázadok során. A tradicionális velencei maszkok úgy voltak kialakítva, hogy tökéletesen eltakarják az arcot, formájuk miatt  torzítsák a hangot, ugyan akkor lehetőséget adjanak  arra, hogy  levételük nélkül is  gond nélkül lehessen enni és inni alattuk.

De milyenek is voltak a több száz évvel ezelőtti  velencei maszkok?

Először is tisztázzuk, kétféle velencei maszk típus létezik. Az egyik csoportba  a tradicionális velencei maszkok, míg a másikba a híres Commedia dell’Arte hagyományos szereplőit idéző maszkok tartoznak. Ezen színdarabok karakterei egytől-egyig egyazon egyszerű történetek szereplői voltak, és ezek a karaktereket jelképezték a különböző, mai is jól ismert és híres álarctípusokat.

TRADICIONÁLIS VELENCEI MASZKOK

BAUTA – a szellem

A legrégebbi és legismertebb velencei maszk. Egyes források “volto” (arc) illetve “larva” (szellem) néven is említik, de  annak olyan feljegyzések is, melyek az álarcot és a hozzá tartozó hagyományos öltözet egészét nevezik bautának. Az elnevezése az olasz babau (rossz szörny) szóból származtatható, amivel anno a kisgyereket ijesztgették. Maga az öltözet fekete – tabarro – selyem köpenyből, háromszög formájú – tricorne – kalapból és fodros fehér zsabóból állt. Az álarc eredendően fekete színű volt, majd később megjelentek fehér, de még mindig tradicionális változatai. Nagyon jellegzetes, szájvonal nélküli maszk, ami anélkül is nagyon kifejező. Kezdetekben a bautát kizárólag a gazdag arisztokratáknak volt joguk viselni,  később azonban ez a megkülönböztetés megszűnt – korra, nemre és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül bárki hordhatta.

MORETTA – a sötét, vagy egy más elnevezésben SERVETTA MUTA – a ” néma szolgáló lány”

Hölgyeknek készült  kör alakú maszk volt, amit fekete bőrből, vagy bársonyból készítettek, fekete csipkével szegélyezve alsó részét. Különlegessége a kényelmetlen rögzítésében rejlett. Talán már akkor is sokat beszéltünk hölgyeim és ezért… de egy biztos, az álarc csak úgy maradt fenn az arcon, hogy belsejébe vart apró gombot viselőjének mindvégig a szájában kellett tartania. Valljuk be, ez kívánt némi önfegyelmet a fékevesztett velencei mulatozások forgatagában – azontúl hogy ezzel rá is világított másik elnevezésére. A fekete, fátyollal végződő álarc egyben a női szépség , a fej,  a test és az elme megtestesítője volt, de sajnos ezzel a típusú maszkkal ma már nagyon ritkán találkozni a karneváli forgatagban mivel az 1760-as évek óta nem viselik széles körben.

VOLTO – a lárva

Egy egész arcot eltakaró, jellemzően fehér színű maszk volt, melynek neve a “szellem” latin elnevezéséből származik. Ma amikor azt mondjuk velencei maszk,  szinte mindenki azonnal azokra a gyönyörű, gazdagon díszített fantázia dús álarcokra gondol, melyekről talán nem is tudjuk, de alapjukat bizony ezek a több száz éves  tradicionális, egyszerű hófehér maszkok szolgálták…

MEDICO DELLA PESTE – a pestis doktor

A hosszú csőrű, szemüveges madármaszk az egyik legismertebb, de mindenképp a legbizarabb velencei maszk. Története az 1600 évek elején élt francia doktor, Charles de Lorne  nevéhez fűződik, aki eredetileg a fertőzésektől való védelem céljából viselte.  Megjelenése ijesztő volt, melyről úgy tartották képes előzni a gonosz szellemeket és démonokat. A madár csőr hosszú üregébe különböző illatos gyógynövényeket helyeztek, így az orvosok gyógyfüves levegővel vélték erősíteni immunrendszerüket a pestis járvány közepette. Hosszú fekete viaszos vászon köpenyt, fekete kalapot és fehér kesztyűt viseltek, mely öltözék elengedhetetlen része volt a hosszú bot, mivel fizikailag nem érintkeztek a betegekkel.  Ez a maszk és öltözék ma feltűnő, misztikus borzongást kelt a vidám velencei forgatagban.

COMMEDIA DELL’ARTE karakterek – urak, szolgák és szolgálólányok

Szereplői egy-egy emberi tulajdonságot, jellegzetes személyiségtípust ábrázolnak, akiknek története nemcsak érdekes, hanem nagyon tanulságos is. Az ő karaktereikkel épp olyan gyakran találkozni a mai karneváli forgatagban, mint a tradicionális jelmezes és álarcos figurákkal.

URAK

PANTALONE – a zsugori kereskedő

foto: Book My Place

Nagyon öreg, betegeskedő,folyton panaszkodó, sántító kereskedő, aki ugyanakkor hajlott kora ellenére még mindig egy beképzelt, öntelt szoknyavadász, ám a szolgák és szolgálólányok őt is az orránál fogva vezetik. Piros fekete öltözéke a hagyományos velencei öltözéket idézi, melyhez fekete félálarcot hordtak viselői.

CAPITANO – a nőcsábász katona

foto: Book My Place

Szájhős, nőcsábász katona, aki hihetetlen történeteket ad elő magáról. Piros arany öltözékében jellegzetes hosszú orrú fekete félmaszkban csábít, de sosem jár sikerrel, mivel folyton baja esik, átverik és megleckéztetik.

DOTTORE vagy más néven DOTTOR BALANZONE – a tudálékos orvos

foto: Book My Place

Karaktere nem tévesztendő össze a bizarr pestis doktoréval. A doktori titulusa és álarca mögött, szerepétől függőn hol orvos, hol ügyvéd  hol jogász rejtőzött. Tudálékosság, ékesszólás, latin szavak használata és kortól függetlenül mint minden velenceit, kéjsóvárság jellemzi. Jelmeze némileg hasonlít a pestis doktoréhoz, fekete bő köpönyeg és fekete maszk, azonban itt a jellegzetes hosszú csőr nélkül, a Commedia dell’Arte karaktereire jellemező félálarccal.

LA SERVETTA  –  szolgálólányok

A komédiák kissé ügyetlen, kissé hamiskás, de élénk és kedves szereplői, azon egy kivételtől eltekintve, akinek igen csak gyorsan pörög az esze.

COLUMBINA – a kis galamb

Ő Columbina, a gyors észjárású szicíliai szolgálólány, akinek kezdetektől fogva fontos szerepe van a karnevál történetében.   Ő nyitja meg minden évben a mulatságot, mégpedig egészen különleges módon. Hagyományosan egy kötélen ereszkedik le a velencei harangtoronyból, miközben színes konfettiket és szalagokat szór kötényéből a téren álló emberekre. Jóindulatú és okos, nem  igazán lehet túljárni az eszén, de igen csak kacér és kissé könnyű erkölcsű leány, akinek mind e mellett még a nyelvét is alaposan felvágták. A szerelmesek segítője és ARLECCHINO kedvese, de ennek ellenére gyakran ábrándozik más férfiakról. Ruhája egyszerű: kissé foltozott ruha,  kötény és fehér sapkával. Ő az egyetlen női szereplő, aki időnként maszkot visel. A columbinák egyszerű fekete maszkja csupán a fél arcot takarta, amire idővel gazdag arany, ezüst, kristály és toll díszítések kerültek Viselői tarthatták egy vékony pácához eresítve az arc előtt, de voltak keskeny szalagokkal rögzíthető változataik is.

ARLECCHINA vagy más néven ARLECCHINETTAArlecchino női megfelelője 

Arlecchino jellegzetes rombusz mintás ruhájának mását hordja, eredetileg  fehér köténnyel és sapkával.

ZANNI  –  szolgák

Legjellemzőbb vonásuk, a hosszú orrú, rácos félmaszkok volt. A szereptípus kétféle karakterből áll, az egyikbe a rendkívül eszes  míg a másikba a kedvesen naiv, már ostobának nevezhető szolgák tartoztak.

ARLECCHINO – a pantomimes bohóc

Talán, mind a mai napig a legismertebb  Commedia del’Arte karakter. Általában fehér / fekete színű félmaszkot viselt,  homlokán egy óriás  vörös folttal, ami a léha életének következménye volt.  Öltözéke tarka darabokból készült, ami eleinte a szegények foltozott öltözékére utalt, idővel azonban szabályos háromszögekből illetve rombuszokból álló színes, vidám buggyos ruhává alakult. Fejét nagy kalap, vagy svájcisapka jellegű fejfedő takarta.  Egyéb iránt rendkívül vidám,  szórakoztató,  bár nem túl okos hősszerelmes figura, akivel rendre találkozni ma is Velence karneváli utcáin.

PULCINELLA – a púpos álmodozó

Görbe hátú fehér ruhás (bő inges, nadrágos) karakter, a szolgákra jellemző görbe, nagy orral, és ráncos, fekete félálarccal. Fején sok száz évvel ezelőtt hegyes fehér kalapot viselt, ami az idők folyamán szép lassan cukorsüveg formájú, un. coppolone-ra változott. Pulcinella maga a megtestesült lustaság és semmittevés, aki többnyire szeretetreméltónak tűnik. A háttérben azonban ügyesen keveri a lapokat, alakoskodik, másnak tettei magát, mint ami, mi több, tudatosan okozza bajt –  amin azután jókat derül. Sok ember számára az ő karaktere jelentette a valódi szabadságot, hiszen soha nem volt tekintettel társadalmi helyzetre, korra és rangra és soha, semmilyen körülmények közt nem hajolt meg senki előtt.

BRIGHELLA – a manipulatív intrikus

foto: Book My Place

Ezermester, aki mindenkor kizárólag a maga hasznát nézte. Könnyedén túljárt mindenki eszén és mindenkit kihasznált. Ravasz, és erőszakos, mind emellett pedig igazi nőcsábász. Fehér nadrágot és zöld csíkozású kabátot szakácssapkához hasonló fehér fejfedőt és fekete, vagy zöld  félmaszkot visel. A jelmezének elengedhetetlen része a mandolin, ami nem csupán kellék, hiszen tökéletesen játszik is rajta.

PEDROLINO – a melankolikus

A Pierrot-ként is ismert sajátságosan bohócszerű, csupa jóindulat figura, egy bátortalan, reménytelen szerelmes karakter, akin folyton-folyvást segíteni kell. Szinte már infantilis viselkedésű, ráadásul olyan keveset beszél, hogy mindenki némának gondolja. Valójában egy sajnálatra méltó figura, akit semmibe vesznek, és aki csupán akkor kerül a többi karakter fókuszába,  ha hibáztatni, vagy elpáholni lehet valamiért. Öltözékét és arcát nincs aki ne ismerné: rendkívül bő, fehér nadrág, fodros galléros ing nagy fekete gombokkal – ami mintha két számmal nagyobb lenne a kelleténél – fejre simuló kis kerek fekete sapkával. Az egyetlen karakter, aki eredetileg nem visel maszkot, helyette egész arcát vastag fehér púderréteg fedi, festett könnycseppel az orcáin.