Kenzo Tange
KENZO TANGE a japán építészet egyik legjelentősebb alakja, aki ötvözte a hagyományos japán formai elemeket a mai modern technológiával. Ezzel az új irányzattal japán, háború utáni építészetének egy új fejezetét indította el. Kenzo 1913-ban született Osakában, és még ahhoz az első építészgenerációhoz tartozott, amelyik a világháború utáni modernizmus kezdeti korszakát képviselte. Japán minden bizonnyal egyik legismertebb építésze, fantáziadús újító, az építészeti metabolizmus létrehozója. A vasbeton, /LÁTSZÓBETON/ mint szerkesztési mód, széles körű alkalmazása a modern japán építészetben, a Tange által tervezett HIROSHIMA BÉKE EMLÉKPARK együttesével indult.
HIROSHIMA – a Béke Emlékpark adattára, egy két épületből álló interaktív múzeum.
A hagyományos japán faépítészet egyszerű szerkesztése és megjelenése is erősen hatott az új épületekre. A japán tradíció és a modern törekvések egybeesnek, de ezek itt még csak a formára szerkesztési módra vonatkoznak, ennek ellentmondása később válik nyilvánvalóvá.
HIROSHIMA – Béke Emlékpark, 1955
A teljes egészében nyers vasbeton épület, a TOKIÓI VÁROSHÁZA, a maga egyszerű szerkesztésével a hagyományos faépítészet modern megfogalmazása. Két épületrészből áll egy magasabb irodai tömbből, és egy alacsonyabb lábakon álló előadótermeket magába foglaló részből. A két tömböt nagyszerűen kapcsolja össze a medencével díszített japánkert.
TOKYO – Városháza, 1991
Kenzo Tange tervezési módszerében is a nyilvánvalóvá válik a funkcionalizmus kritikája. Megjelenik a funkciók tipizálása – a formába öntés nem nélkülözheti a szellemi tartalmat, épületei zárt szimbólumokká válnak. Az 1964-es Tokyoi Olimpia sportlétesítményei, Tange szimbolikus építészetének legjobb példája.
Két épületből áll, mindkét résznél figyelmet érdemel a szerkezeti megoldás, ez adja az épület megjelenésének alapját.
A tetőszerkezetek acélkábel szerkezete a kisebbnél egy, a nagyobbnál két vasbeton pilonra függeszkedik. Az épületek körül sétáló szemlélő úgy érzékeli, mintha azok állandó forgásban lennének. Ezt az érzetet „három ív” egymásba fonódása kelti. Ez a motívum megtalálható a Japánt jelképező mitsutomoe mintában. Tehát nemcsak a tető, hanem az alaprajz is szimbolikus jellegű.
TOKYO – Olympiai Stadion, 1964
Hasonló szimbólum rendszer figyelhető meg az 1965-ben épült Mária-katedrális épületén. Az alaprajz kereszt formájú, a kereszt négy végét összekötve pedig egy romboidot kapunk.
Az épületet e négyszög és a kereszt tetőbevilágító között átmenetet képező vasbeton héjszerkezet alkotja. A katedrális vertikálisan domináló, nagy egységes tere a nyugati templomépítészet szimbolikus megjelenése.
TOKYO – Mária Katedrális 1965
Kenzo Tangét 1987-ben Pritzker-díjal tüntették ki.
Szöveg: Buday László építész
folytatás októberben: JAPÁN ÉPÍTÉSZETE III. – KIYONORI KIKUTAKE munkássága
0 comment